Ez örület Fekete László szobrai.
Fekete László kiállításáról ír Vaja László restaurátor.
Hát ez őrület! Óhatatlanul szakad ki a sóhaj, a szakmáját szerető porcelán restaurátorból. Hogy miért?
Akkor, mikor pár évvel ezelőtt az Aquincumi Porcelángyár bezárásán borongtunk, mikor búcsúkiállítással emlékeztünk a kispesti üzemről, mikor riasztó hírek érkeztek a Herendi Manufaktúra felől, vagy mikor csőd közelébe került a nagy múltú Hollóházi Porcelán Manufaktúra, mikor Európa küzd a porcelán ipar a megmaradásért s a távol keleti olcsó használati edények kiszorítják a hazai tervezőket a piacról,akkor itt egy kiállítás, egy porcelán kiállítás, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Mikor a szakma létalapjai kerülnek veszélybe, akkor egy művész, aki már eddig is porcelánnal foglalkozott itthon és a tengeren túl is, fogja magát és egy merész húzással megfogalmazza mindazt a gondolatot, ha tetszik problémakört, ami a kor porcelánosait izgatja, és zavarba ejtően nagyvonalú mozdulattal leteszi elénk.
Minden képzőművészeti alkotásnak több megközelítése is lehetséges. Erre szokás azt mondani, hogy az alkotó pihen, a mű önálló életre kel. Az én olvasatom Fekete László szobrairól a következő.
Szürrealista világot szervez körénk az alkotó. Porcelán szobrait manufaktúrák által már elkészített, sorozat gyártásba vett, így közismert plasztikák töredékeiből építi, „süti” össze. Ismerős a gesztus. A már kész tárgyak meghökkentő szemszögből való bemutatását és kiállító terembe helyezve egy új minőség létrehozását juttatja eszünkbe. Fehér akt torzókból, lovak, herendi vázák, kaspók töredékeiből, mélybarna agyagszínű gépalkatrész elemeket idéző formákból fantasztikus porcelán tornyok emelkednek a szemünk láttára. S hogy még mellbevágóbb legyen a hatás, az építmények tetejére égő gyertyák kerültek, melyek még a plafont is kissé megperzselték.
Korról korra találkozunk azzal az alkotói felfogással, mikor minden eddigi megközelítés megkérdőjeleződik. Vajon helyes út volt-e ebből az alapanyagból kialakítani a rokokót, a historizmust idéző tárgyakat? Mai korunk embere miért veszi körül magát ezekkel a tárgyakkal? Mit kezd velük, miért tekinti értéknek, miért „konzerválja” ezt az állapotot? Talán ízlése megrekedt e művek első megjelenésénél az elmúlt évszázadokban? Vagy az európai porcelánkészítés nehézségeit a múlthoz való csökönyös ragaszkodás okozza? A töredék darabok idézik a gyárak melletti selejt halmokat és a törékenységet is egyszerre. Nem kéne ezt az egész szakmát újragondolnunk? Futva a veszélyt, hogy körbeérve ugyanide jutunk. Kérdések és kérdések, miközben e méteresnél is nagyobb művek körül keringünk. Eszünkbe juthat a hőskor, a Kirchner által a XVIII. Század első felében készült hatalmas méretű állatfigurák, a polgári otthonok vitrinfigurái és… itt álljunk meg egy pillanatra! Fekete László páratlan érzékenységgel, szakmai alázattal kiállította egy a tárgyat, ami mindannyiunknak ismerős lehet ha porcelánról gondolkodunk, de még senki sem emelte így a műtárgy szintjére. Mi is ez? Hát a mama eltört bögréje. Mikor csapongó fantáziánkat a porcelán tornyok kötik le, akkor egyszer csak itt van előttünk egy roppant egyszerű, de emlékekkel teli tárgy. És akkor most kezdjük elölről a kiállítást, vissza a földszintre a galériáról, nézzük, milyen új szempontok szerint értelmezhetjük a szobrokat, melyekre eddig nem is gondoltunk.
De ezt a következő kört már a nézőre bízom. Remélem nézőre, mert ezt a kiállítást ajánlom figyelmébe minden porcelán iránt érdeklődőnek, gyűjtőnek vagy szakmabelinek egyaránt.
Kérem, ne feledjék, idén 300 éve találta fel Böttger alkimista a porcelán, a „fehér arany” alapanyagát, a kaolin-földpát-kvarc összetételű masszát. Világszerte kiállításokkal, nívós szakmai kiadványokkal, konferenciákkal emlékeznek erre az évfordulóra. Úgy gondolom,ez a tárlat is bekapcsolódik ebbe a sorba, bár a rendezők ezt nem jelezték a kiállító teremben.
Fekete László kiállítása megtekinthető a Museion No.1 Galériában. (Budapest, IX. ker. Üllői út 3.) Nyitva május 22-ig, keddtől péntekig 12-18, szombaton 11-14 óráig.
Szerző: Vaja László porcelán restaurátor tovább a szerző oldalára.