Hollóházi Porcelángyár

A Hollóházi Porcelángyár az egyik a legrégebbi porcelán manufaktúráink közül.
Hollóházán már 1777-ben üveghuta működött ahol kezdetleges, de mégis szép poharak, palackok, üvegedények készültek. A hollóházi huta azonban távol esett a fő közlekedési útvonalaktól, és az üveggyártáshoz szükséges nyersanyagoktól, így a termelési költségek is jelentősek voltak. A terület tulajdonosa gróf Károlyi arra döntésre jutott, hogy felhasználja a birtokán lévő kaolint, és 1831-től kőedénygyárrá alakítja át a hutát.
Döntésében valószínű közrejátszott a szomszédos Telkibányán működő Regéci porcelángyár sikere is.
A kezdetektől számos bérlő állt a gyár élén, a krónikák Schätz János Frigyes, Martiny Sámuel, és Bähr Károly nevét említik.
A gyár fejlődésének kezdeti idejéből eléggé hiányosak a dokumentumok. Mint a többi korabeli gyárra jellemző, az Hollóházáról is elmondható jelentős a munkás vándorlás, főleg a közeli manufaktúrák között. Így dolgozik Hollóházán az a Gerlicze Rafael aki Bakonybélen is jelentős érdemeket szerzett az alapításnál. A későbbi korszak név szerint ismert festője Musinszky János.
Bähr idejében kerül a gyárba Istványi Ferenc először mint kis tisztviselő később majd tulajdonostárs , tevékenysége folytán a gyár legsikeresebb korszaka kezdődik és tart élete végéig.
Istványi Ferenc a kezdetben egy-két épületből álló manufaktúrát a század végére jelentős gyárteleppé fejlesztette. A termék paletta a 70-es évekig főleg a paraszti és középrétegek, kisnemesek igényeit szolgálta ki. Jellemzően a paraszti formák, a szebbnél szebb kulacsok, imakönyv alakú pálinkás butykosok, vízhordó edények, kannák, korsók fali tányérok találhatók az edények között. A minták is az egyszerű naturális, virágmintás díszítést hozzák. Istványit a hazai gyárak sikerei és a környező országokból beáramló termékek színvonala is a folyamatos fejlesztésre ösztönzik. Ezen törekvések eredménye képen tovább tökéletesedik a máz, szép üveges , a színek tüzesek élők, élénkek. A kőedény anyagának finomítására külön laboratóriumot alakítanak ki a gyár területén, itt dolgozik Halbritter svéd vegyész, aki agyag és máz kísérleteket folytat. Az erősödő és egyre erőszakosabban terjeszkedő külhoni gyárak, és a vásárló erő csökkenése ellen Istványi a termékek egyre magasabb színvonalú festésével és dekorálásával védekezik. Hatalmas fejlődést ér el az edények díszítésében, továbbra is jelentősek a természet utáni formák, virágcsokrok gyümölcságak, de megjelennek a Zsolnay gyár hatására a magyaros és törökös minták.
Az edények motívumai ebben az időben, ahogyan a többi magyarországi gyárra is jellemző, a Zsolnay gyár díszítéseit másolja. Hollóháza azonban ezt nem szolgai módom teszi, hanem megújítja, átformálja ezeket a törökös mintákat. A forma- és motívumkincs apáról-fiúra, kézről-kézre öröklődött. Az Istványi korszak végére a gyár a művészeti termékek terén a csúcspontra ér. Az 1900-as évek elején Hollóházán is megjelenik a Sikorszki Tádé által művelt áttört peremszegély, ezzel a technikával kiváló minőségű terméket állítanak elő.
Továbbra is jellemző a termék palettára a népi formák használata, a millennium éveiben pedig a hazafias felírások is megjelennek a tányérokon, kulacsokon. A kor érdekes színfoltja a nagy méretekben készülő formák, tálak tányérok, kulcsok, butykosok.
A millenniumi és a párizsi kiállítás Hollóházának is meghozza az elismerést és a sikert. Az eredmények Istványi szakmai kiválóságát, szorgalmát és szervezési képességeit igazolják.
Halála után fia ifjabb Istványi Ferenc vette át a gyár vezetését. Nehéz gazdasági időszakban nagy kedvel és tervekkel indult neki a feladatnak.
Korszerűsítette a termelés, villamosította a gyártó berendezéseket ezzel is próbálta csökkenteni a termelési költségeket. A díszműáru termelés helyett az egyszerűbb termékekkel lépett piacra, a drágább kézi festés helyett áttértek a matricás festésre.
A készleteken megjelenik az őz minta, a háború közeledtével pedig a háborús propaganda a tányérokon használt mintákban feliratokban.

1914-ben Károlyi László gróf Fischer Emil keramikussal társascéget hoz létre. Fischer vezeti a művészeti és a kereskedelmi munkát. Megszűnt gyárából felhasználva a mintákat és dekorokat. Erre a korszakra jellemző a szokatlanul halvány színek használata, mely valószínűsíthetően szintén Fischertől származik. A háború utolsó éveiben a terméke minősége gyenge a nem megfelelő nyersanyagok miatt.
A háború utáni években a budapesti városi bank alakította részvénytársaság üzemelteti a gyárat. Nélkülözve minden művészeti tevékenységet csupán a falusi lakosság igényeinek kielégítésére törekedett a bank. Mivel a bevételek nem igazolták az előzetes elképzeléseket a bank kiszállt a részvénytársaságból.
Az 1923-as újraindulás után a vezetőség nagy gondot fordít a helyes massza-összetételre. A porcelán áruk megdrágulása folytán megélénkül a kereslet a kőedény áruk iránt. 1926-ban áttértek a díszműáru és figurák gyártására. A bank azonban többi befektetése miatt csődbe ment, a gyár ismét 8 hónapig szünetelt. 1927-ben az ország ipara még mindig lassan ébred háborús álmából, az infláció viszont már megszűnőben, a magyar valuta stabilizálódik, javul a közlekedés. A termelésnél azonban az egyetlen céljuk a profit. A művészi szempontok újból háttérbe szorultak.
1939 - Újabb fellendülés kezdődik
Újabb fellendülés kezdődik, amikor új bérlő Szakmáry Károly kassai kereskedő kerül a gyár élére. Nagy munkakedvvel látott művészileg és műszakilag lesüllyedt gyár kapacitásának növeléséhez, a gyártmányok minőségének javításához. Új széntüzelésű körkemencét építenek. A gőzhajtású generátort elektromos berendezésekre cserélik, három modern villamos kemencét is felállítanak, ezek új dekorok gyártását tették lehetővé. A gyár fejlődésnek indul, már nemcsak a falusi lakosság igényét szeretné kielégíteni, hanem a polgárság ízlését is. Szakmáry Károlyt hosszú távú tervei, célkitűzései végrehajtásában a Hollóházi Kerámia Gyár 1948. évi államosítása akadályozta meg.
Az államosítás után az alapanyagok és az égetési technológia átalakításával áttértek a porcelángyártásra, az első termékek az ország villamosításához szükséges kisfeszültségű porcelán szigetelőtestek voltak.
Néhány éves ipari porcelángyártás után 1957 óta gyárt Hollóháza használati porcelánt: edényeket és dísztárgyakat. A dolgozók kőedény-korszakban elsajátított szépérzéke, szakmai készsége a porcelángyártásban is töretlenül megjelent. Az 1960-as évek elejétől szakképzett és tehetséges iparművészek vették át a termékválaszték fejlesztésének feladatát, ez napjainkig sikeresen támogatja azt a törekvést, hogy Hollóháza a magyar porcelánművészet fontos műhelye legyen.
Az 1972-ben befejezett rekonstrukció eredményeképpen egy európai szintű, korszerű gyár jelent meg a régi gyár helyén. A propán-bután gázfűtésű alagút kemencék lehetővé tették az előző lágyporcelán helyett a keményporcelán gyártását. Időközben a foglalkoztatottak száma az előző 300-ról közel 1000-re emelkedett. A Hegyköz aprófalvas települései között Hollóháza foglalkoztatási centrummá fejlődött. Az iparművészek számát több mint 10 fölé növelték. Az újvonalú, modern, művészi igényű hollóházi porcelán díszműáru és háztartási edényáru iránt úgy belföldön, mint külföldi viszonylatban tovább nőtt a kereslet. Japántól az Amerikai Egyesült Államokig, a Skandináv-félszigettől Ausztráliáig a világ több pontjára exportál a gyár.

A gyár sok kiváló festőt és művészt alkalmazott részletes bemutatkozásukat a gyár honlapján ( www.hollohazi.hu) megtalálható. Közülük most Szász Endrét emelem ki név szerint, aki hosszú ideig dolgozott és tervezett a gyárnak. Jellegzetes dekorjaival festett termékeket a mai napig szívesen vásárolják a gyűjtők és porcelán kedvelők .

A gyár mai helyzetét az alábbi cikk ad képet.

"Új cég helyett csődvédelem vár a hollóházi porcelánra
Csődvédelembe menekülhet a Hollóházi Porcelán Manufaktúra, miután mégsem hozzák létre azt a céget, amely hivatott lett volna megmenteni az üzemet. A bizonytalan helyzetben az egyik legnagyobb megrendelésétől is eleshet a gyár.
Bódisz Attila| Népszabadság| 2009. június 24.
A korábbi tervekkel ellentétben mégsem alakítják meg a Hollóházi Finomkerámia és Porcelán Kft.-t, amely átvenné a nehéz helyzetbe került Hollóházi Porcelán Manufaktúra (HPM) Zrt. tevékenységét, így pedig valószínűleg új pályázatot sem írnak ki a vagyon értékesítésére - tudta meg a Népszabadság. Tudomásunk szerint a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács (NVT) mai ülésén tárgyal arról, miként lehet megoldani az eladósodott, többségi állami tulajdonú cég problémáját.
Száraz Gábor, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. szóvivője értesülésünket megerősítette, de részleteket nem árult el. Úgy tudjuk, az új tervek szerint csődvédelmet kérnek a HPM Zrt.-re, s a rendelkezésre álló idő alatt megpróbálnak megegyezni a hitelezőkkel az adósság egy részének elengedéséről vagy fizetési haladékról. Ez valószínűleg nem lesz nehéz, hiszen a hollóházi cég hitelezőinek többsége állami kötődésű bank, vagy például maga a többségi tulajdonos, vagyis a részvények több mint 75 százalékát birtokló MNV Zrt. Az is kérdés, hogy az átmeneti időszakot milyen összetételű menedzsment irányításával vészeli át a társaság. Pálfi József jelenlegi vezérigazgató ugyanis június 30-ai határidővel távozik tisztségéből.
Az MNV eredeti szándéka szerint azért hozták volna létre a százszázalékos állami tulajdonú Hollóházi Finomkerámia és Porcelán Kft.-t, hogy az új cég pályázat útján megvásárolja a HPM Zrt. vagyontárgyait, késztermékeit és a márkanevet. Az ügylet lebonyolítására 850 millió forint állt rendelkezésre, amelyből 750 millió volt a vagyon ára, amiből az adósságokat fizették volna ki. A maradék százmillióból kívánták fedezni az új cég beindítását. Az első pályázat azonban sikertelen lett. Ennek egyik oka, hogy nem jött össze az új cég bejegyzése. A helyi baloldali politikai erők által támogatott MSZP-s politikus, volt országgyűlési képviselő, Soós Győző ugyanis végül nem vállalta a feladatot. A válság okozta kormányzati megszorítások nyomán már nem áll rendelkezésre az a pénz, ami a hollóházi vagyon megvásárlásának költségeit és az új cég megalapítását fedezné. Az első pályázat sikertelensége miatt az MNV is elbizonytalanodott, ezért nem hirdetik meg újra a vagyontárgyakat, és megpróbálnak más módszert keresni a porcelángyártás megmentésére.
Ebben a helyzetben már aggasztó az is, hogy a cég bizonytalan léte veszélyeztetheti a nemrég megkezdett kőedénygyártást, pedig az osztrák Gmunden Keramik Manufaktur megrendelése évente félmilliárd forint árbevételt jelentene a gyárnak.
A gyár honlapja itt található.
Forrás: www.nol.hu